(Vö.: Nyikolaj Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka)
– In medias res: professzor úr igen jól ismeri Magyarország helyzetét. Jó nekünk az Európai Unió, avagy sem?
– Magyarország – hasonlóan az egykori szovjet blokk országaihoz – 1989 óta egyértelműen és erősen amerikai, euroatlanti érdekszférába tartozik. Az országot – kiváltképp a NATO-csatlakozás óta – felhasználják az amerikai katonai és stratégiai célok érvényesítésére. Magyarország pontosan ugyanarra a sorsra jutott évtizedekkel később, mint az úgynevezett felszabadított országok a második világháború után.
– Akik nyilvánvalóan jobban kiélvezhetik még ma is a közös piac előnyeit…
– Igen, és Magyarország az utóbbi időszakban egy nagyon furcsa helyzetbe került. Annak ellenére, hogy szobrokat állítottak amerikai elnököknek, hogy az országot teljes mértékben integrálták az úgynevezett európai közösségbe, hogy Magyarország mindenben megfelelt a nyugati, liberális és euroatlantista elvárásoknak, az országot ma mégis össztűz alá veszik Nyugaton, s az országra nyomást gyakorolnak a brüsszeli technokraták és az amerikanista erők.
– Ön szerint ez miben nyilvánul meg?
– Elsősorban gazdasági téren. Nem engednek az országnak semmilyen olyan folyamatot kiteljesedni vagy épp elindítani, amely a gazdasági önállóságot segítené, legyen szó a multik megadóztatásáról, az új alaptörvényről (ebben is különösképpen a családról szóló részt kifogásolják, amely szentesíti, hogy egy kapcsolat férfiről és nőről szól) vagy az állam kapcsolatáról a jegybankkal. Emellé társul még az állandóan hangoztatott növekedő antiszemitizmus. Mint Dzsingisz Kán öt ujja, csak a tradíciókat követő nemzetek összefogásának lehet jövője a globalizmussal, individualizmussal, a barbarizmussal szemben – vallja Claudio Mutti olasz esszéista, filozófus, kutató, az eurázsiai gondolat egyik vezető európai gondolkodója, az olaszországi, 2004 óta létező Eurázsiai Folyóirat kiadója.
(...)
– Mennyit rombolt Ön szerint Magyarországon az amerikanizmus?
– Kétségtelenül sokat, de közel sem annyit, mint a nyugati államokban, ahol hatvan éve ez a vezető ideológia.
– Professzor úr korábbi írásaiban és interjúiban egyértelműen leszögezte, hazája, Olaszország az amerikanizmus miatt, a gazdasági és fegyveres amerikai befolyás és alárendeltség okán nem azt a szerepet tölti be, amely Itáliát földrajzi és történelmi helyzete folytán predesztinálná, vagyis a Balkán és a mediterráneum szervezőjének és összekötőjének a szerepét. Hasonló a helyzet Magyarország esetében is?
– Magyarországnak mindig is küldetése volt Közép-Európa szívében, hogy több nagyhatalom, így Kelet és Nyugat között afféle szervezői és összekötői szerepet töltsön be. Volt, hogy egyszerre kellett egyensúlyoznia az országnak az osztrák-német, az ottomán és az orosz birodalmak között.
– És napjainkban?
– Ma az ország nyugati, euroatlanti függősége totális. Ennek – ha jót akar magának az ország – ideje mihamarabb véget vetni. Magyarország gyakorlatilag az atlanti régió legkeletibb részén fekszik.
– Ez lehetséges?
– Politikai akarat kérdése. Napjaink történéseinek a fontos előzménye, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök mióta hatalmon van, igyekszik restaurálni az egykori szovjet birodalom országaival a viszonyt, így például Kazakisztánnal vagy Fehéroroszországgal. Vagyis az orosz erő kezd újra megmutatkozni az euroatlanti pólus ellenében. Ezt látva a Nyugat rakétapajzsot kívánt telepíteni gyakorlatilag a mai orosz határokra. Ezt az oroszok agresszívnak ítélték meg. Mindezzel viszont Magyarország újra egy határvonal lett Kelet és Nyugat között.
– Hogy tudna hazánk a leghatékonyabban kikerülni a totális nyugati érdekszférából úgy, hogy ne kerüljön újra teljes keleti függőségbe, vagyis keletkezzen egy új egyensúly?
– Ma azok az országok, amelyek teljes szuverenitásra törekszenek, kontinentális dimenziókban vannak, vagy akkora területtel és katonai erővel rendelkeznek. Ezek: az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, India. Tízmilliós lakossággal Magyarország a 100 százalékos szuverenitásról nem álmodhat. Magyarországnak egy nagyobb blokkba kell integrálódnia, olyanba, ahol származása okán rokonsági viszonyt is tudhat a keleti népekkel, ezáltal összekötővé válhat Kelet és Nyugat között. Egy ma már nehezen vitatható kontinuitás van származásilag a mai magyarok és a keleti népek között egészen Belső-Ázsiáig és Kínáig.
– A finnugrizmus-turánizmus „vitáról” mi a véleménye?
– Nem vagyok dogmatikus híve a finnugrista filológiának, de tény, vannak a magyarokkal rokon népek a volt Szovjetunióban. Másfelől viszont kétségtelen eredeti rokonságban áll a magyarság a turáni népekkel. Így a magyarságnak unikális, kettős kötődése van a Kelethez. Ezáltal a magyarság integrálódni tudna egy lényegesen nagyobb méretű területbe, mint a mai Európai Unió.
– Lát a mai kormány részéről ilyen szándékot?
– Az Orbán-kabinet részéről csak gazdasági együttműködésekre vonatkozó szándékot látok. Nem rossz ez az út, de kevés például egy-egy látogatás és szerződéskötés, mint legutóbb Kazakisztánnal.
– Mi lehet a megoldás?
– Egy olyan politikai erő hatalomra jutása, amely visszatér a magyar tradíciókhoz, szembehelyezkedik a modern liberalizmus eszméivel, s az értékek mentén politizálva visszatalál a külpolitikában is a gyökerekhez, a rokon népekhez, és ez nem csak gazdasági szerződések formájában merül ki.
– S ilyen téren mi a helyzet a Balkánnal, amely a közvetlen szomszédságunkban található, és török, valamint orosz befolyás alatt lehet elképzelni a jövőjét?
– Ez így van, ahogy a mondat második felében említette. A törökök és az oroszok a történelem során sokszor kerültek konfliktusba egymással. Az elmúlt időszakban ez a helyzet normalizálódott köszönhetően Putyin orosz és Erdogan török vezetők munkájának. Ma a szíriai helyzet miatt ismét fagyos a viszony. Amennyiben a tartuszi kikötő (amely Iránnak és Oroszországnak is kulcsfontosságú) és Szíria helyzete megoldódna, újra normális lehetne a reláció, és ez rendezhetné a balkáni viszonyokat is, amelyeket a nagyhatalmak a történelemben mindig is destabilizálni igyekeztek.
– Oroszország és Törökország viszonya a jövőben a Balkánt leszámítva is fontos lehet?
– Abszolút. Amennyiben Törökország megtalálja a maga útját, vezető szerepét a türk népek között, és rendezi a viszonyát Oroszországgal, az a Kelet jövőjét meghatározhatja. A Huntington-féle elmélet (Samuel P. Huntington amerikai politikatudós, a Harvard Egyetem profeszszora, aki A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, valamint a Kik vagyunk mi – Az amerikai identitás kérdése című munkáival vált világszerte ismertté. – H.Á.) szerint civilizációk összecsapása várható, én azonban azt szeretném, ha a tradicionális civilizációk (ilyen a pravoszláv orosz és a muszlim türk is) nem összecsapnának, hanem párbeszéd lenne közöttük. Dzsingisz Kán is anno az öt ujját mutatta föl, mutatva ezzel az öt tradicionális kultúrát, vallást.
– Vagyis: a tradicionális kultúráknak kell összefogniuk világszerte.
– A tradicionális kultúrák egymással nem helyezkedhetnek szembe. Csak a modern liberalizmussal és barbarizmussal, amelyet ma az amerikanizmus és az Egyesült Államok által világszerte fémjelzett sátáni eszme testesít meg. Ezekkel szemben kell összefogni például a két legnagyobb világvallásnak, a kereszténységnek és az iszlámnak, melyek között amúgy is jelentős, mondhatni teljes az értékazonosság.
(...)
Az új Alkotmány hatályba lépése után a nyugati bankhatalom által fenntartott bizonyos politikai és ideológiai erők egy szégyentelen pert indítottak Magyarország ellen és ezáltal euroszkeptikus vagy eurofóbiás érzelmeket támasztottak a magyar népben. Ez a helyzet, arra késztetheti a magyarokat, hogy máshová fordítsák a tekintetüket, valójában még a “Washington Post” is lehetőséget lát arra, hogy Magyarország egy orosz bástyává váljon. Mindenesetre Magyarországnak lehetősége van arra, hogy egy építő kapcsolatot instauráljon azzal az eurázsiai maggal, amely az orosz, fehérorosz, kazak összefogásból született és amely hamarosan Ukrajna területét is magába foglalja. Magyarország elöljáró szerepet játszhatna itt Európán belül, egy új eurázsiai rendnek az építésében.
SZKR.: Mint tudjuk, a magyar és közép-európai folklór az Ön kutatásainak középpontjában állt. Hogyan került mindez az érdeklődési körébe?
CM.: A magyar nyelv és irodalomtörténet tanulásakor az egyetemen kezdtem el foglalkozni a magyar népdalokkal. Erre Guénon és Coomaraswamy irásai késztettek, akik azt állították, hogy a nép emlékezete megőrizte, még ha csak részleteiben, reziduálisan is, azokat az elementumokat, amelyek tradicionális formákból erednek, így például a mesebeli tündérek és tündérifjak eredetileg istenek és istennők. A magyar etnográfiai hagyomány őriz sámán eredetű témákat és szimbólumokat, amelyek a honfoglalást megelőző időszakra és egy nagy eurázsiai kulturális területre tehetők vissza. A román folklór esete ezzel analóg, minthogy Mircea Eliade is rámutat, hogy ennek a gyökere ősrégi spirituális értékeknek universumában található, amely fundamentális egységét tükrőzi nemcsak Európának, hanem a Portugáliától Kínáig húzódó területnek is.
SZKR.: Az eurázsianista világnézet prominens szószólói közé tartozik, melyhez szervesen kapcsolódik az antiglobalista, antiimperialista (amerikaellenes) politika. Kérem, néhány fogalmat tisztázzon nekünk a kérdéssel kapcsolatban.
CM.: Az eurázsiai látásmód feltételeit már Mircea Eliade is kifejtette, amikor arra emlékeztet minket, hogy létezik egy alapvető egység nemcsak az európai területen belül, hanem Portugáliától Kínáig és Skandináviától Ceylonig fekvő térségen belül is. Geopolitikai síkon ez a koncepció a “nagy terek” összekapcsolása tervének felel meg. Ezen belül az eurázsiai kontinens ilyen módon tagolódik: az orosz nagytér, az extrém-keleti nagytér, az indiai nagytér, az iszlám nagytér és az európai nagytér. E nagyterek közül, némelyek már most is egy “geopolitikai pólus” köré (például az újonnan született Eurázsiai Unió) tömörülnek, míg mások nélkülözik részben vagy teljes mértékben ezt az egységet, illetve a politikai és katonai függetlenséget. És ez utóbbi Európa esete, akit szoros kötelékek fűznek a NATO keretén belül az Amerikai Egyesült Államokhoz. És ugyanakkor ezekkel együttműködő politikai vezetősége nem tud mást kifejezni, mint egy bizonytalan gazdasági és pénzügyi egységet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése