Bírálat Abaraham Maslow és a New Age vallás kapcsán.

7. fejezet:

Abraham Maslow – a New Age beállítottságú ember:


Abraham Maslow (1908-1970) a humanista pszichológia egyik alapítója volt. Fiatalemberként a Wisconsin Egyetemen tanulmányozta a pszichológiát, ahol Alfred Adlerben találta meg a mentorát. Tanulmányait a new -yorki Brooklyn College-ben folytatta,és 1951-ben a pszichológia kinevezett professzorává vált a Brandeis Egyetemen. A pszichológia ama humanista iskolájának vezetőjeként ismerték el, ami az 1950-es és 60-as években emelkedett fel, s amire úgy utalt, mint „harmadik erőre” – a freudi pszichoterápia és Skinner viselkedés-lélektana mögött álló erőre. Miközben Maslow „a harmadik erő” kifejezést agyalta ki a humanista pszichológia számára, látott valamit a horizonton, amit„negyedik erőnek” nevezett, s ami transzperszonális pszichológia néven vált ismeretessé erőteljes New Age elemmel. Maslow befolyása továbbra is érezhető az egészségügy,  az oktatás, és a bimbózó tanácsadó-ipar területein. Szívinfarktusban halt meg 1970-ben.
Maslow új gondolkodásmódot vezetett be a pszichológiában, mert tudni akarta, hogy mi alkotja a pozitív mentális egészséget ahelyett, hogy továbbra is a mentális betegségekre összpontosított volna. A humanista pszichológia azon az elképzelésen alapult, hogy az emberek rendelkeznek belső erőforrásokkal a növekedéshez és a gyógyításhoz, így a terápiacélja az akadályok eltávolítása ennek megvalósítása útjából.


Maslow érdeklődése a lelki dolgok iránt


Maslow nyíltan ellenséges volt a hagyományos bibliai keresztyénséggel szemben.
A Religions, Values and Peak-Experience (Vallások, értékek, és csúcs-megtapasztalás, 1965) című könyvében azt állítja: azok az igazán vallásosak, akiknek vannak misztikus csúcs-megtapasztalásaik. Azok viszont, akik szilárd tanítás alapján élnek, és megpróbálnak engedelmeskedni Isten erkölcsi törvényének, az igaz vallás ellenségei. „A misztikus  megtapasztalás, a megvilágosodás, a nagy ébredés, együtt a karizmatikus látnokkal, aki az egész dolgot elkezdte, el van felejtve, elveszett, vagy az ellentétjeikbe mentek át”.

Maslow  azt állítja, hogy a szervezett vallás és az egyházak a legnagyobb ellenségei a valódi vallásos megtapasztalásnak. Larry Crabb az  Effective Biblical Counseling
című könyvében elmagyarázza, miért alapozza a megszentelődésről alkotott modelljét Abraham Maslow pszichológiájára. Ezt írja:„Abraham Maslow klasszikus szükséglet-hierarchiája azt sugallja, hogy az emberi lényeknek öt alapvető szükségletük van. A hierarchiában először a legalacsonyabbat kell kielégíteni,mielőtt az illető motiválttá válna a sorban a következő kielégítésére, és így tovább, a hierarchiában felfelé… Maslow listája azt is sugallja  (és én hajlok ennek elfogadására), hogy a biztonság, vagy a szeretet alapvetőbb szükséglet, mint a cél, vagy a fontosság. Ugyanakkor mindkettőre szükség van, mielőtt én motivált leszek annak valódi kifejezésére, hogy kicsoda vagyok, s egyszerűen azért, mert amíg nem élvezem a biztonságot és nincs fontosságom, nem hiszem, hogy valóban vagyok valaki.”
Crabb azt állítja, hogy „az önmegvalósítás a végső és legmagasabb rendű szükséglet  Maslow rendszerében,  ami közel kerül a Krisztusban történő  felnőtté válás bibliai fogalmához”.  Maslow Crabbhoz hasonlóan nagyon érdeklődik a lelki dolgok iránt. Lát egy lelki utat,ami mindazokkal együtt végigjárható, akik nem félnek az igazságtól, legyenek akár teisták
akár nem teisták. Hiszi, hogy minden, ami a vallásos megtapasztalás jellegét meghatározza, elfogadható valóságosnak mind az egyházi személyek, mind az ateisták számára. „Miben nem értenek hát továbbra sem egyet? Látszólag csak a természetfeletti lények, illetve természetfeletti törvények, vagy erők fogalmában, és meg kell vallanom, úgy érzem… ez a különbség nem jár semmiféle komolyabb következménnyel, leszámítva magának az egyénnek a kényelmét…” Maslow azt állítja, hogy „a vezető teológusok és a művelt emberek általánosságban egyre inkább a saját istenüket határozzák meg, nem mint személyt, hanem mint erőt, alapelvet, gestalt-minőséget, vagy a Létezés egészét, egy integráló erőt, ami kifejezi az egységet, tehát, a kozmosz jelentőségét”. Világos, hogy a Biblia Istenének nincs helye Maslow vallásos megtapasztalásában.


Maslow világnézete

Maslow jól tudta, hogy az emberi viselkedésről alkotott motivációs modellje egy tágabb világnézet részét alkotta. A Toward a Psychology of Being (Úton a létezés pszichológiája felé,  1968) második kiadásának előszavában úgy írta le a humanista pszichológiát, mint „az általános Weltanschauung egyik kristálylapját, az élet új filozófiáját,az ember új elképzelését”. Az emberi természettel kapcsolatos megfigyeléseire alapozva azt a gőgös állítást fogalmazza meg, hogy az ő pszichológiája képes létrehozni az erkölcsi abszolútumok rendszerét, nem a Szentírás. Hitte, hogy ha feltevései az emberi természetről igaznak bizonyulnak, „akkor tudományos etikát, természetes értékrendet, a jó és a rosszmeghatározásában a legvégső fellebbviteli bíróságot ígérik. Minél többet tudunk meg az ember természetes hajlamairól, annál könnyebb lesz elmondani neki, miképpen legyen jó,miképpen legyen boldog, miképpen legyen gyümölcsöző, miképpen tisztelje önmagát,miképpen szeressen, miképpen aknázza ki legmagasztosabb lappangó képességeit.” Maslow  világnézete azon a központi elképzelésen alapszik, hogy a legnagyobb értékek az emberi szívben rejlenek. Ezt „éles ellentétben a régi és szokásosabb hiedelmekkel szemben fogadja el, melyek szerint a legnagyobb értékek csak a természetfeletti Istentől, vagy más az emberen kívüli forrásokból származhatnak”. Emellett Maslow azt is világossá teszi, hogy a gondolkodásában nincs helye a Biblia Istenének. Itt egy olyan emberrel van dolgunk, aki olyan világi prófétának tekinti magát, aki megszabadítja majd a modern embert a hagyományos vallás zsarnokságától, és elvezet minket az önmegvalósítás ígéretének földjére. Azt akarja, hogy elhiggyük: az úgynevezett „tudományos” pszichológiai megfigyelések új érték rendszerré fejlődnek, mely megtanítja majd az embereknek, miképpen legyenek jók és boldogok.


 Az emberi természet optimista nézete

Maslow optimista volt az emberi természetet illetően. „Ez a belső természet, már amennyire eddig megismertük, nem látszik lényegileg, vagy elsődlegesen gonosznak… Az emberi természet távolról sem annyira rossz, mint amilyennek elképzelték. Valójában elmondható, hogy az emberi természet lehetőségeit megszokottan alulértékelték. Mivel a belső természete nem rossz, hanem inkább jó, vagy semleges, a legjobb ezt napvilágra hozni, és buzdítani, semmint elnyomni. Ha lehetőségünk nyílik az életünk irányítására egészségesen, gyümölcsözőn, és boldogan fogunk növekedni.”
Itt Maslow közvetlenül ellentmond a Szentírás tanításának, mely szerint az ember szíve mindenestől gonosz.  Maslow hiszi, hogy a gonoszság visszaható, a mások rossz bánásmódjára adott válasz. Azt állítja, hogy a pszichoterápia csökkenti a gonoszságot, és „átváltoztatja a minőségét’ egészséges’ önmegerősítésre, erőteljes mivoltra, szelektív ellenségességre, önvédelemre,igazságos sértődöttségre, stb.” Újból és újból támadja az eredendő bűn bibliai tanítását. „Ha valaki megnéz egy egészséges, nagyon szeretett és jól gondozott csecsemőt… teljességgel lehetetlen, hogy meglásson benne bármit, ami a gonosznak, az eredendő bűnnek volna nevezhető”.
Mivel azonban nem értjük a pszichopatológia okait, „jó sokan feltették a kezüket, beszéltek az eredendő bűnről és a belső gonoszágról, majd arra a következtetésre jutottak, hogy az ember csak emberen kívüli erők által üdvözülhet”.
 Itt látjuk az Isten nélküli ember pszichológiai elméleteit. Maslow azt akarja, hogy elhiggyük a Szentírással ellentétben: nem létezik olyasmi, mint az eredendő bűn, s képesek vagyunk megmenteni magunkat attól, amit ő a „pszichopatológia” címkével lát el.  Sőt, még azt is állítja, hogy a pszichoterápia képes csökkenteni a gonoszságot.

A szükségletek hierarchiája

Maslow alapvető elmélete az volt, hogy az emberi lényt a szükségek sora hajtja. Ezek a szükségletek, erősítgeti, erkölcsileg semlegesek. „Felszínesen az alapvető szükségletek (motivációk, impulzusok, indíttatások) nem gonoszak, vagy bűnösek… A legtudományosabb gondossággal is azt kell mondanunk, hogy ezek inkább semlegesek, semmint gonoszok…”
 Maslow nézetében az emberi szív szükségletei, vágyai és szeszélyei erkölcsileg semlegesek. A Szentírás azonban azt tanítja, hogy mi valamennyien megkísértetünk, mikor a saját gonoszvágyaink vonnak és édesgetnek. Ha a kívánság megfogan, bűnt szül, s a bűn, mikor teljességre jut, halált nemz (Jak1:14-15). Jézus azt mondta, hogy belülről, az emberi szívből származnak a gonosz gondolatok, és a vágyak (Mt15:19). Maslow azt állítja, hogy „van legalább öt sor cél, amit alapvető szükségleteknek nevezhetünk. Ezek röviden a fiziológiai célok, a biztonság, a szeretet, a megbecsülés és az önmegvalósítás”. Azt állítja, hogy egy nagyon éhes ember számára az utópia nagyon egyszerűen úgy határozható meg, mint hely, ahol bőségben van az eledel. Ha élete hátralevő részében el van látva élelemmel, tökéletesen boldog lesz, és soha többé semmit sem akar.„Maga az élet is arra tart, hogy az evésből kiindulva legyen meghatározva. Minden más a lényegtelen meghatározást kapja. A szabadság, a szeretet, a közösségi érzés, a tisztelet, a filozófia mind félresöpörhető kacatként, melyek haszontalanok, mert alkalmatlanok a has megtöltésére. Az efféle emberről joggal elmondható, hogy csakis kenyérrel él”.
 Maslow elmélete közvetlenül ellentmond Urunk tanításának, aki azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Ígével, ami az Isten szájából származik. Nem kell aggódnunk azért, hogy mit együnk, vagy mit igyunk, mert az élet több, mint az étel, a ruházkodás, vagy a biztonság. Először Isten országát és az Ő igazságát kell keresnünk, s mindezek a dolgok, az élelem, a ruhák, stb. mind megadatnak nékünk, mert mennyei Atyánk tudja, hogy ezekre szükségünk van (Mt6). Nem azért az élelemért kell munkálkodnunk, ami elvész, hanem azért, amely megmarad az örök életre (Jn6:27).

Az idegbetegség hiánybetegség

Az idegbetegség eredetének kérdésére válaszolva Maslow azt magyarázza, hogy a lényegét tekintve az idegbetegség hiánybetegségnek látszik. Abból születik, hogy megfosztatunk valamilyen kielégüléstől, vagy szükséglettől ugyanabban az értelemben,ahogyan a vízhiány, az aminosavak és a kalcium hiánya is betegségeket okoznak.
Maslow  azt állítja, hogy az ember, akitől elvétetik bármelyik alapvető szükséglete, joggal tekinthető beteg embernek, pont ugyanúgy, ahogy az, akinek nincsenek meg a megfelelő vitaminok,vagy ásványi anyagok. Ki mondaná azt, hogy a szeretet hiánya kevésbé fontos, mint a vitaminhiány? Az egészséges embert elsősorban a szükségletei motiválják a lehetőségei teljességének és képességeinek a fejlesztésében és megvalósításában. Ha az embernek vannak  bármiféle más szükségletei aktív, krónikus értelemben, akkor ő egyszerűen csak egy betegember.
 Maslow itt „az ember egy áldozat” szindrómát hirdeti. Azt az elképzelést csiszolgatja,hogy az ember állandóan „nélkülöző”, szomjas állat. Minden embernek vannak kielégítendő szükségletei. Rossz viselkedésünk oka az, hogy meg lettünk fosztva bizonyos kielégülésektől,ezért ez nem a mi hibánk. Mi a társadalom, vagy más emberek „áldozatai” vagyunk, akik elmulasztottak gondoskodni a szükségleteinkről. Azt egyáltalában nem ismeri el, hogy a szükségleteink és a vágyaink lehetnek gonoszok.

Önbecsülés és önmegvalósítás

Maslow kihangsúlyozza, hogy szükségünk van az önbecsülésre. Azt állítja, hogy minden embernek (néhány patológiai kivételtől eltekintve) szüksége van szilárdan megalapozott, magas önértékelésre. Valamennyiünknek szükségünk van önbecsülésre, valamint mások megbecsülésére. „Az önbecsülés szükségletének kielégülése elvezet az önbizalom, a valamirevalóság, az erő, a képesség, valamint a világba való hasznosságnak és szükségességnek megfelelés érzéseihez. Ezeknek a szükségleteknek a megvonása azonban az alacsonyabb rendűség, a gyengeség és a tehetetlenség érzéseit kelti.”
Így a magas önbecsülés alapvető emberi szükséglet – ha nem rendelkezünk vele, neurotikussá válunk. Az önbecsüléssel részletesen a 12-14. fejezetekben foglalkozunk. Maslow leírja az önmegvalósítás szükségletét is. Mikor valamennyi szükségletünk kielégíttetik, akkor még mindig elégedetlenek vagyunk, ha nem azt tesszük, amire alkalmasak vagyunk. „A zenésznek zenélni kell, a művésznek festeni, a költőnek írni, ha véglegesen boldog akar lenni. Ami az ember lehet, annak lennie is kell. Ezt a szükségletet nevezhetjük önmegvalósításnak… Ez az önbeteljesedés vágyára utal, nevezetesen arra a tendenciára, hogy ténylegesen azzá váljon, amire képes. Ezt a tendenciát nevezhetjük úgy, mint vágyat arra,hogy egyre jobban és jobban azzá váljék valaki, ami valójában, illetve mindazzá váljék, mire válni képes.”
A Szentírás azonban azt tanítja, hogy a legnagyobb emberi szükséglet az újjászületés Isten Lelkétől. A Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit. Jézus beszédei lélek és élet (Jn6:63). Maslow megmagyarázza, hogy csak az önmegvalósítás szükségletét érezzük, mikor a biztonsággal, a veszélytelenséggel, a szeretettel és a megbecsüléssel kapcsolatos szükségleteink be lettek töltve. „Azokat az embereket, akiknek e szükségleteik kielégíttettek, alapvetően elégedett embereknek fogjuk nevezni, s tőlük várhatjuk a legteljesebb  (és
legegészségesebb) kreativitást. Miután a társadalmunkban az alapvetően elégedett emberek kivételek, ezért nem tudunk sokat az önmegvalósításról, sem kísérletileg, sem klinikailag.”
 Maslow szerint a fizikai szükségleteink az elsők, majd az önmegvalósítás magasabb rendű szükséglete következik. Amit a fentiekben láttuk, Jézus pont az ellenkezőjét tanítja. Nekünk először Isten országát és az Ő igazságát kell keresnünk, s mindezek a dolgok (a fizikai szükségletek) megadatnak nékünk. (Mt6:33). Maslow olyan csúcs-megtapasztalásokat ír le, ahol az önmegvalósított ember olyasmiket tapasztal meg, amik kiemelik önmagából, s bizonyos fokig úgy éreztetnek vele, mintha bizonyos fokig egy lenne az élettel, a természettel,vagy egy Legfelsőbbrendű Lénnyel. Az illető a végtelen és az örökkévaló részének érzi magát. A csúcs-megtapasztalások igyekeznek jobbá tenni az embert, ezért ezeket sokan aktívan keresik. Nevezik ezeket misztikus megtapasztalásoknak is. Ezt állítja: „Amennyire minden misztikus, vagy csúcs-megtapasztalás a lényegét tekintve mindig egy és ugyanaz, és az is volt, annyiban minden vallás a lényegét tekintve mindig egy és ugyanaz, és az is volt.” Maslow számára Isten nem személy, hanem a világegyetem integráló alapelve. Nem nehézészre venni, hogy Maslow csúcs-megtapasztalásai hasonlítanak a buddhizmus, vagy a NewAge megvilágosodási megtapasztalásaihoz.

Önmegvalósítás, zen-buddhizmus és kínai taoizmus

Abraham Maslow és Carl Rogers (a következő fejezet tárgyalja őt) önmegvalósítási elméletei mélyenszántó hatást gyakoroltak a humanista pszichológiai mozgalomra a nyugati világban. Keresztyén szempontból fontos megértenünk a kapcsolódást Maslow és Rogers önmegvalósítási elméletei, valamint a zen-buddhizmus és a kínai taoizmus között. A „Characteristics of the self-actualized person: Visions from the East and West” (Az önmegvalósított ember jellemzői: Látomások Keletről és Nyugatról) című írásban Raylene Chang felvázolja a hasonlóságokat. Maslow és Rogers egyformán hangsúlyozzák, hogy az önmegvalósítás az optimális pszichológiai állapot az egész emberiség számára. A pszichoterápia célja az, hogy segítse az embereket a saját képességeik fejlesztésében az önmegvalósításhoz. Chang szerint „Az önmegvalósítás Rogers és Maslow által javasolt megannyi fogalmát véletlenül a kínai taoizmusban és a zen-buddhizmusban is alapvetőknek tartanak.”
Mind a megvilágosodott személy a zen-buddhizmusban, mind a bölcs a taoizmusban eljutott a tökéletesség belső állapotára, azaz a maximális mértékre fejlesztették emberi képességeiket. Ezek a hiedelem-rendszerek azt feltételezik, hogy mindenkinek van önmegvalósító hajlama, mely támogatja a növekedést, az irányítást és a produktivitást. Maslow munkája hozzájárult a transzperszonális megközelítés fejlődéséhez, ami megkísérli a keleti vallást, vagy a nyugati misztikát a modern pszichológia formájába önteni. A transzperszonális pszichológia a lelki önfejlesztésre, a csúcs-megtapasztalásokra, a misztikus tapasztalatokra, a rendszeres transzra és az élet egyéb metafizikai gyakorlataira összpontosít.


Üdvösség a pszichoterápián át

Maslow világnézetében az ember problémája, aki egyébként alapvetően jó, az, hogy a szükségletei nem tölttettek be teljes mértékben. Ez pszichopatológiához vezet, ami egy hiány betegséghez hasonlít. Az üdvösség a pszichoterápián át érkezik, ami segít az embernek az emberi képességei fejlesztésében és eljuttatja az embereket az önmegvalósítás forrásához. Maslow azt állítja, hogy a pszicho-terapeuták „… minden nap magától értetődő dologként változtatják és fejlesztik az emberi természetet, és segítenek az embereknek erősebbé,elevenebbé, kreatívabbá, kedvesebbé, szeretőbbé, önzetlenebbé, derűsebbé válni”.
 Maslow tőle telhetően mindent megtesz, hogy félremagyarázza a keresztyén hitet. Maslow egyik kritikusa tette az alábbi megjegyzést: „Ahelyett, hogy alávetné magát Isten követeléseinek, Aki világosan kijelentette Magát a teremtésében, Maslow tagadja a természetfelettit, tagadja az isteni kijelentést, tagadja a tekintélyt, és az úgynevezett független embert ülteti a trónra.”
Maslow humanista filozófiájában az ember a végső viszonyítási pont, az ember a világegyetem közepe, mert az emberben rejlik minden tudás és bölcsesség. Ez az a filozófia, mely az emberrel kezdi, és a csúcs-megtapasztalás New Age misztériumával fejezi be – nyíltan ellenséges a Biblia egy igaz Istenével szemben.  Maslow hamis pszichológiai világnézete azonban, ami úgy írja le az embert, mint nélkülöző, szomjas állatot, mégis nagy hatással volt a keresztyén tanácsadó mozgalomra. Láttuk, hogy Larry Crabb a megszentelődési elméletét Abraham Maslow pszichológiai modelljére alapozza. Selwyn Hughes, akire Maslow kétségtelenül hatott, az emberi szükségletek hármasát írja le – az ember, mint szomjas lény, aki mélyen vágyakozik a biztonságra (a feltétel nélküli szeretettség szükséglete), az ön-értékre (az értékes vagyok érzésének szükséglete) és a jelentőségre (a szándék és a cél szükséglete). Az ember van a központban, és Isten szerepe a szomjas, szükségben levő, sóvárgó emberek pszichológiai szükségleteinek kielégítése. Ez nem az igaz hit, hanem egy torzítás, melyet azok fejlesztettek ki és művelnek, akik örökre elhagyták a szenteknek megadott hitet. A keresztyén tanácsadó mozgalom integrácionistáinak meg kell válaszolniuk a kérdést: „Hozott létre Maslow olyan pszichológiai igazságot, ami a Szentírás mellé állítható?”


9. fejezet:

Albert Ellis – az agresszív ateista


Albert Ellis (1913-2007) volt az a pszichológus, aki kifejlesztette a racionális emotív magatartás-terápiát (angol rövidítése: REBT). Sokan őt tartják a megismerő magatartás-terápia nagyapjának is, és az 1982-ben Az  American Psychologist lapjain megjelenő tanulmányra alapozva, Carl Rogers után a második legbefolyásosabb pszichológusnak a történelemben. Ez a felmérés Freudot a harmadik helyre sorolta. A nem teista humanizmus nyílt támogatásáért 1971-ben jutalmul az Év Humanistájának is megválasztották. Az REBT mögött meghúzódó feltevés az, hogy érzelmi reakcióinkat nagymértékben a tudatos és nem tudatos hiedelmeink és filozófiáink váltják ki. Az Albert Ellis Institute úgy írja le a REBT-t, mint a problémákkal való szembeszállásnak és a személyes növekedéserősítésének gyakorlati megközelítését. Az REBT azokra a magatartásokra, az érzelmekre és viselkedésekre összpontosít, melyek szabotálják az élet teljesebb megtapasztalását, és segít olyan életfilozófia kifejlesztésében, mely növeli a kliens érzelmi egészségét, és személyes jólétét.
A REBT-t alkalmazók megpróbálják felfedni az érzelmi ínséghez vezetőhiedelmeket (magatartásokat, elvárásokat és személyes szabályokat), majd biztosítanak egy sor módszert az emberek számára a hamis hiedelmeik átváltoztatásához érzékelhetőbbekké, realisztikusabbakká és segítőkészebbekké. A terapeuta az úgynevezett ABC viselkedéselméletet használja a viselkedésmódok,  hiedelmek és érzelmek közötti kapcsolatok, továbbá annak kimutatására, hogy az irracionális hiedelmek elkerülhetetlenül problémákhoz vezetnek.

Az
A
az aktiváló tapasztalatokat jelenti, például a családi problémákat, a nem kielégítő munkát, a korai gyermekkori traumákat, és megannyi más, a boldogtalanságunk forrásait képező dolgot. A
B
 jelenti a hiedelmeket  [angolul: belief], különösen az irracionális, önvédelmi hiedelmeket, melyek a tényleges forrásai a boldogtalanságunknak.
A
C
 pedig a következményeket [angolul: consequence], melyek a hiedelmeinkből fakadnak – neurotikus tünetek és negatív érzelmek, például depresszió, pánik, és dühöngés.


Selwyn Hughes és az ABC viselkedéselmélet

Selwyn Hughes a Christ Empowered Living  című könyvében ad egy magyarázatot Ellis ABC viselkedéselméletére. „Amiképpen az ábécét olvasva sem lépünk az A-ról a C-re anélkül, hogy a B-t ne olvasnánk, úgy ez az elmélet is azt mondja, hogy egy esemény, vagy   körülmény (A) önmagában hatástalan ahhoz, hogy érzelmi válaszreakciót (C) váltson ki, amíg nincs felbecsülve. Más szóval az A nem hozz létre a C-t, át kell haladnia a B-n is”.
Hughes megvallja: „Nekem semmi problémám sincs az ABC viselkedéselmélettel, és gyakran használtam is tanácsadás közben”.

 A Crusade for World Evangelism (CWR) Albert Ellis elméletét használja a táplálkozási rendellenességekkel küzdő emberek megsegítésére.
Az Insight into Eating  Disorders Bepillantás a táplálkozási rendellenességekbe, 2006 ) című, a CWR által kiadott könyv elmagyarázza, hogy „a táplálkozási rendellenesség mögött meghúzódó gondolkodás  irányítja az egyén jövőbeni boldogságát, szabadságát és potenciálját. Lényeges, hogy a gondolkodás megváltozzon a táplálkozási rendellenességből történő felépülés érdekében”. Az olvasónak azt javasolják, hogy az ABC viselkedéselmélet a gyógyuláshoz vezető út, mert lényeges, hogy a szenvedő munkálkodjon a hibás hiedelemrendszerén. „A hibás gondolkodás azokból az üzenetekből fakad, melyek gyermekkorban jutottak el hozzánk, majd továbbfejlődik és torzul felnőttkorban… Albert Ellis és kollégái tíz alapvető irracionálishiedelmet azonosítottak, melyeket, ha túl szigorúan megtartunk, az valószínűleg érzelmi ínséghez vezet. Ezeket a hiedelmeket az élet korai szakaszában tanuljuk meg, és azzá az alappá válnak, ahonnan a gondolkodási mintáink kisarjadnak.”

Egy konkrét, az ABC általazonosított hiba az abszolútumokban, a feketén-fehéren, jóban-rosszban történő gondolkodás,közbenső területek nélkül.

A másik irracionális hiedelem az, ha kötött szabályok szerint élünk, és rendszeresen használjuk a „kell”, „kellene”, „köteles”, és „képtelen” szavakat. Ezszükségtelen vétkességhez és csalódáshoz vezet. Minél merevebbek ezek a kijelentések,valószínűleg annál csalódottabbaknak, haragosabbaknak, lesújtottabbaknak érezzük magunkat. Így az asszonyok is azt a tanácsot kapják a CWR-től, hogy a merev, kötöttszabályok az érzelmi problémáikat kiváltó ok. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Tízparancsolatszintén merev, kötött szabályok, melyek kilenc alkalommal használják a „Ne” kifejezést. Atáplálkozási problémákkal küzdő asszonyoknak a CWR által adott tanácsok szilárdan AlbertEllis bölcsességén alapulnak.

Ellis korai karrierje

Albert Ellis életének legdominánsabb befolyása az volt, hogy nyíltan felkarolta azateizmust. Egy interjú során kijelentette: „12 éves koromban váltam ateistává, s még mindigúgy gondolom, hogy minden valószínűség szerint [növekvő hangon] Isten nem létezik,ahogyan nincsen Télapó sem, és tündérek, vagy angyalok sem. A hatodik szintenmegtanultam, hogy a világ az evolúció évmilliárdjai során keletkezett. Ez kiütötte a vasárnapiiskolai nézetemet arról, hogy a világ hét nap alatt teremtetett”. Mikor megkérdezték, mitgondol arról, mi fog történni a halál után, Ellis így válaszolt: „Semmi Ezt tanítom adiákjaimnak. Az pontosan az az állapot, mint amiben voltunk a fogantatásunk előtt. Semmi, Nincs fájdalom, nincs öröm, semmi. Ezért jobb, ha megyünk, és ebben az életben éljük kimagunkat”.  Fiatalemberként Ellis a New Yorki Városi Egyetemen tanult üzletet. Rövid üzletikarrier után íróként is szerencsét próbált, de nem volt sikeres a képzelgésének publikálásában.Ezután az emberi szexualitás kutatására és az erről szóló írásra adta a fejét. Sokat írt atémában, beleértve „A szexuális szabadság ügye” című értekezését is. Szexuálistanácsadóként szerzett tapasztalata meggyőzte őt arról, hogy a klinikai pszichológiáttanulmányozza a Kolumbia Egyetemen, ahol pszichoanalitikusi képzést kapott.Komoly filozófiai ellenvetésekkel viseltetett azonban a pszichoanalízissel szemben,amit túl passzívnak és nem túl hatékonynak vélt. Ezért aktívabb szerepbe kezdett, minttanácsadó, szokása szerint a tanácsainak beszúrásával, mikor szexuális problémákkal küzdőemberekkel foglalkozott. Az emberek viselkedésének megváltoztatására összpontosítottazáltal, hogy szembesítette őket irracionális hiedelmeikkel, és megpróbálván őket rávenni,hogy azok helyett racionálisakat fogadjanak el. Hitte, hogy a kliensei így gyorsabbanfejlődnek, mintha a passzív pszichoanalitikai módszert használta volna.Az 1950-es évek kezdetén Ellis elkezdte hirdetni az új technikáját, és 1957-benformálisan is meghirdette a megismerő magatartás-terápiát, mint az idegbetegség kezelését. A
How to Live with a Neurotic (Miképpen éljünk egy neurotikussal, 1957) elmagyarázta újmódszerét. Több mint 60 könyvet és nagyszámú cikket írt a REBT-ről, a szexről és aházasságról. A REBT a fő vonallá vált a tanácsadás világában.

 Albert Ellis hedonista világnézete

Albert Ellis szégyentelen hedonista, humanista és ateista volt. Az
 Is Objectivism a Religion
(
Vallás-e az objektivizmus, 1968
) Ellis azt állítja, hogy „az erkölcs normálisan amegvilágosodott önérdek filozófiáján alapszik… Ha az erkölcsöt elsődlegesnek, azönmagunkról való gondoskodást pedig másodlagosnak akarjuk meghatározni úgy, hogyelkerüljük a szükségtelen károkozást másoknak, soha el nem ítélvén ezeket (feltétel nélkülelfogadva mindkettőt), az rendben levőnek látszik”.
165
 Ellis a megjelent munkáiban kijelenti, hogy a REBT a hedonizmus erkölcsfilozófiájánalapszik. A
 Reason and Emotion in Psychotherapy
(
 A gondolkodás és az érzelem a pszichoterápiában, 1962
) című könyvében ezt írja: „A pszichoterápia majdnem mindegyik iskolája alapvetően hedonista abban, hogy a gyönyöröket és a szabadságot a fájdalomtóleltérően, és lehetőleg a gondolkodás és a cselekvés céljának jónak tartják. Ez valószínűlegelkerülhetetlen, mert azok az emberek, akik nem hisznek a hedonista nézetben, továbbra isheves aggodalmat és szomorúságot tapasztalnak meg, és nem jönnek terápiára. A terapeuták  pedig, akik nem próbálták meg valamilyen módon enyhíteni azok szomorúságát, akik eljöttek hozzájuk segítségért, aligha maradnak meg sokáig ebben a mesterségben. A racionális emotívmagatartás-terapeuták tehát egyáltalán nem egyediek, mikor valamiféle hedonista világnézetetfogadnak el, s megpróbálnak segíteni a klienseiknek valamiféle hedonista életmódkialakításában.”
166

 Az igazi keresztyénség gyűlölete
Miközben Ellis az összes vallást pusztán csak „természetfölötti nonszensznek”tartotta, mély, már-már beteges undort érzett azok iránt, akiket „fanatikus vallásoskodóknak”nevezett. Hitte, hogy azok a vallásos emberek koholták Istent, vagy az isteneket, akiket a sajátértéktelenségük motivált. Gyakran használja a „fanatikus vallásoskodók” kifejezést aBibliában hívő keresztyénekre is, akik ellen a legtöbb mérget okádja ki. „A fanatikusvallásoskodók erősen hisznek valamiféle nem tényeken alapuló hitben, s gyakran azoknak amegfigyelhető tényeknek dacára hisznek, melyek ellentmondanak a hitrendszerüknek. Ők általában nagyon tudománytalan, nem reális, tapasztalat-ellenes, romantikus és utópisztikus beállítottságúak. Gyakran fabrikálnak mítoszokat, vagy tündérmeséket, illetve hisznek abban,s makacsul elutasítják, hogy elfogadják a valóság ama összetevőit, melyek ellentétben állnak a vallásukkal.”
167
 Amit Ellis nem képes elviselni a vallásban, az a vallás erkölcsi tanítása – egyszerűengyűlöli a jó és a rossz, a bűn, a vétek elképzelését. Mindezekkel elszámolna. Humanistakénthiszi, hogy minden emberi lénynek van értéke, ezért egyetlen embert sem szabad alapvetőenrossznak tekinteni.A
Case against Religion
(
 A vallás elleni vád
) cím könyvében Ellis azt állítja, hogy „haa vallást az ember felett és mögött álló erőtől való függőségként határozzuk meg, azt én, mint
pszicho-terapeuta, rendkívül károsnak ítélem”.
168
Minden igaz hívő „kimondottanmegháborodott, mert nyilvánvalóan merev, fanatikus, függőségben levő egyedek”.
169
Elliskimondja: „a hitetlenség, a kétely és a mindenre kiterjedő ateizmus nemcsak közreműködő amentális egészséghez, hanem gyakorlatilag azzal szinonim, az odaszánt hit, a dogmatizmus ésa vallásosság konkrétan hozzájárul a mentális, vagy érzelmi zavarhoz, és bizonyos módonazzal egyenértékű”.
170
 Ellis szerint „a történelem tényei alkalmasak megmutatni, hogy egy Jehova-szerű Istenlétezése valószínűtlen”.
171
Sőt, a Mindenhatóra támaszkodás konkrét érzelmi veszélyekkel jár együtt. Ezért „ahelyett, hogy a függőségre törekednél másoktól (vagy valami hipotetikusMagasabb Erőtől), inkább megpróbálhatsz a saját két lábadra állni, és magadtól gondolkodniés cselekedni…”
172
 Ellis odáig elmegy, hogy kijelenti: az Istenre támaszkodás „válhat magától egymegrögzött, kényszeres zavarrá, ami súlyos károkat okoz mind más embereknek, mindmagának az egyénnek”.
173
Ebből következik, hogy a REBT terapeuta nem fogadhatja elegyszerűen a páciense vallásos hiedelmeit – ezeket meg kell támadni, és ki kell törölni.
174
 Ellis a vallással szembeni vádjait az alábbi szavakkal fejezi be: „Végső soron a vallásidegbetegség… Ha ennek a cikknek a feltevése igaz, akkor a vallás kéz a kézben jár az emberilények alapvető irracionalista hiedelmeivel. Ezek függőségben, aggodalomban ésellenségeskedésben tartják őket, ezzel pedig létrehozzák az idegbetegségeiket és pszichózisaikat. Mi tehát a pszichoterápia szerepe a zavart páciensek vallásos nézeteinek kezelése terén? Nyilvánvaló, a józan és hatékony pszicho-terapeutának nem szabad…csatlakoznia a páciensek vallásos beállítottságaihoz, s meg kell próbálni segíteni ezeknek a pácienseknek, hogy sikeresen élhessenek együtt az érzelmi betegségükkel.”
175

 Abszolút igazság, abszolút erkölcsiség
Egy pszicho-terapeutákból álló hallgatóság előtt Ellis ellenezte az abszolút szóhasználatát. „Ne használjuk az ’abszolút’ szót. Ez emberi betegség. Nincsenek abszolútumok… Teszem, amit szeretek, s teszem, amit nem szeretek, de soha nem kerülök  bajba. Hosszútávon hedonista vagyok… és azt követem, amit akarok. De ha nem kapom meg,az nagyon rossz.”
176
 Ellis gondolkodásának középpontjában az abszolút igazság és az abszolút erkölcsimércék elvetése áll. A legtöbb neurotikus érzés Ellis szerint az erkölcsi abszolútumok követelményei által alakul ki. Más szóval, Isten erkölcsi törvénye az idegbetegség kiváltó oka.A REBT is lényegében ellenzi az abszolút igazságot. Ellis elmagyarázza: a REBT egyetért a posztmodernistákkal abban, hogy nem létezik olyan pont, amiből kiindulva meg lehetne ítélni,hogy valami abszolút igazság-e, vagy sem.
177
S kihangsúlyozza az alábbiakat: „Amennyirekimondhatjuk, nem létezik bizonyosság, tökéletesség, sem abszolút igazság a világban… avalószínűség és a véletlen világában élünk, s nem lehetünk biztosak semmi önmagunkon kívül
Konkrétan, Ellis erőteljes utálattal viseltetett az abszolút helyes és helytelen fogalmaiiránt. Megveti az odaszánt keresztyéneket, akik a Szentírás tanításai szerint próbálnak élni. „Afanatikus vallásoskodók abszolútumokban hisznek: korlátozatlan és feltétlen hitvallásokban.Kétségbeesett szükségük van a bizonyosságra, s valójában arra törekednek, hogy tökéletesek és tévedhetetlenek legyenek. Aggódnak, nehogy rosszat tegyenek… Abszolutizmusok részeként gyakran hisznek valamiféle szuper-humán, vagy tévedhetetlen Istenben, Akiteljesen az ő oldalukra áll, és segít nekik abban, hogy angyalivá váljanak”.
179
Igaz, akeresztyének valóban hiszik azt az abszolút igazságot, hogy egy igaz Isten létezik, aki azemberiségnek az Ő örök, változhatatlan Ígéjében és Jézus Krisztuson, az Ő Fián keresztül jelentette ki Magát.Ellis számára az elképzelés, miszerint az emberek felelősek a cselekedeteikért,nonszensz. „Sok tényleges hívő kárhoztatja és bünteti a többi embert, akik „tévelygő”, vagy„gonosz” módon viselkednek. Nekik nemcsak erőteljes erkölcsi szabályaik vannak aviselkedésre, de erkölcsileg abban is hisznek mindenkinek követni kell ezeket a szabályokat,azok pedig, akik ezt nem teszik, elítélendők, sőt talán örökké valamiféle pokolban fogják őketsütögetni.”
180
Megint igaz, hogy a keresztyének hisznek Isten abszolút erkölcsi törvényében, sabban, hogy egyszer valamennyi ember megáll majd Isten ítélőszéke előtt.Ellis azt állítja, hogy „gyakran bölcs dolog kompromisszumot kötni az igazság és ahamisság, az ésszerűség és az irracionalitás között. Az igazságnak és az ésszerűségnek ugyanis nincsenek abszolút mércéi – legalábbis olyanok, melyeket minden filozófus és tudósegyüttes megelégedésére állítottak volna fel”.
181
 Ellis számára olyasmi, mint szexuális erkölcstelenség nem létezik. „Ami aszeretetmentes szexuális vágyakozást, mint romlottságot illeti – ez nem más, mint a XIX.századi puritánság árnyéka! Ugyanis bármely kortárs ön-elfogadószex jó önmagában, önmagaáltal és önmagáért. Gyakran lehet jobb, vagy élvezetesebb, mikor szerető emberi kapcsolaton belül élvezzük. De a szeretetmentes szex nem romlott a legcsekélyebb mértében sem – csak önkényes, puritán döntés alapján.”
182
Ellis engedékeny nézeteket vall a bűnről és a rosszcselekedetektől. Hiszi, hogy az egyének lehetnek rosszak, tévedők, felelőtlenek, sőt még akár szándékosan is tehetnek rosszat, mindazonáltal elfogadhatják önmagukat, de az embereknek nem szabad elítélni őket, és nem szolgálnak rá büntetésre a felelőtlenségük miatt.
Feltétlen önelfogadás
A REBT támogatja a feltétlen önelfogadás elképzelését. Ellis következetesen támadjaazt az „irracionális” hiedelmet, mely szerint sok ember rossz, gonosz, vagy aljas, és komolyanmeg kell őket szégyeníteni és büntetni a bűneikért. A bűn fogalmával szembeni eme utálatátvilágossá teszi. Nem szabad olyan szavakat használnunk, mint „bűn” és „bűnös”, mert ezek abszolút, Isten-adta mércéket foglalnak magukba, melyek elítélnek minket egyes tévescselekedeteinkért.
183
Noha az emberekben erőteljes a hajlam önmaguk megítélésére,irracionálisan cselekszenek, ha ezt teszik. Az önvizsgálat depresszióhoz és represszióhoz, és aváltozás érvénytelenítéséhez vezet. Az emberi egészség számára a legjobb, ha mindenestől

56felhagyunk az önvizsgálattal. Itt Ellis elismeri, hogy a lelkiismeretünk önvizsgálata adepresszió érzéseihez visz el. A ERBT egyik célja éppen a lelkiismeret elhallgattatása.Ebből következik, hogy a REBT nem fogadja el a megítélés semmilyen formáját, ezértsenkit sem szabad meg- vagy elítélni, bármilyen szörnyűségesek is a cselekedetei. Meg kelltanulnunk elfogadni önmagunkat inkább azért, amik vagyunk, ahelyett, hogy azért fogadnánk el, amit elértünk. Az emberi lények már azért is értékesek, mert léteznek.
 A figyelemre méltó hátraarc
Életének késői szakaszában Albert Ellisnek megvolt a damaszkuszi útmegtapasztalása. Mikor megértette, hogy az emberek elsöprő többsége vallásos, és hiszIstenben, s mikor felfogta, hogy a képzett REBT gyakorlók közül is sokan vallásosak, beleértve a keresztyén tanácsadók seregét és néhány kirendelt szolgálót, megnyíltak a szemei,és meglátta, hogy nem minden vallás annyira rossz. Egy figyelemre méltó hátraarc során Ellismegvallja, hogy megváltozott a véleménye a vallásról. Nem minden vallást ellenez – csak avalóban biblikus keresztyénséget. „Egykor azt hittem, hogy a vallás maga nagyon ártalmas azemberek számára, mert sok veszélye és korlátja van. Később azonban megértettem, hogy sok különböző vallás létezik, s egyesek részben, mások kevésbé hasznosak. Ezért közreadtam egyírást, mely megmutatja, hogy inkább a hitbuzgóság, semmint a vallás a veszélyes a mentálisegészségre és a boldog életre. A hitbuzgóság alatt az odaszánt, abszolutista, fanatikus vallástértem.”
184
Az abszolút vallás, amire Ellis gondolt, természetesen a bibliai keresztyénség.A keresztyén tanácsadók becsábítása végett a REBT nyájába Ellis gondosankijelentette, hogy terápiája független az ateizmusától, sőt, azt is elismerte, hogy a szeretőIstenbe vetett hit talán még egészséges is pszichológiailag. Úgy megváltozott a szíve, hogytársszerzője lett a
Counseling and Psychotherapy with Religious Persons: A Rational Emotive Behavior Approach
(
Tanácsadás és pszichoterápia vallásos személyek esetén: a racionálisemotív magatartási megközelítés, 2001
) című könyvnek. Ebben azt állítja, hogy a REBT„különösen és kiválóan alkalmas a vallásos kliensek problémáinak és gondjainak kezelésére… tárgyalja, hogy a REBT elméletéből származó beavatkozások miért mondanak csak nagyon ritkán csődöt még akkor is, ha a kliens és a terapeuta nagyon eltérő vallási beállítottságú - sőt még akkor is, ha az odaszánt, vallásos klienst például egy nem vallásos,ateista terapeuta kezeli”.
185
  Nos, miképpen magyarázzuk ezt a figyelemre méltó sarkon fordulást? Látszólag mikor Ellis megértette, hogy a keresztyén tanácsadók ténylegesen használják a REBT-t, akkor jutottarra a bámulatos meggyőződésre, hogy a keresztyén tanácsadó mozgalom valójában aszövetségese. Az odaszánt, abszolutista keresztyének az ő ellenségei. Sőt, miután a nyugatitársadalomban a legtöbb ember névleges keresztyén, ez potenciálisan hatalmas piacot jelentetta REBT számára, és Ellis nem hagyta, hogy az ateizmusa ennek útját állja. Így nem mindenvallásos volt olyan rossz, mint azt eredetileg gondolta, csak a bibliahívő, abszolutistakeresztyének!
Keresztyén tanácsadás
Kétség sem férhet hozzá, hogy az Albert Ellis által kidolgozott tanácsadó rendszer aBiblia Istenével agresszíven ellenséges. Az alapvető előfeltevése az, hogy Isten abszolúterkölcsi törvénye az oka az emberiség érzelmi problémáinak. A REBT a megengedő és

57hedonista életmódot támogatja a bűnös viselkedés megbocsátásával, és az önigazolás bátorításával. Elkerüli a bűn valóságát, és vak ennek következményeire.Itt fel kell tennünk egy kérdést. Miképpen fogadhat el a keresztyén tanácsadómozgalom egy olyan pszichológiai modellt, mely alapvetően ellenséges Isten Ígéjévelszemben? A keresztyén tanácsadó mozgalom vaksága azonban mégis oly hatalmas, hogy boldogan integrálja Albert Ellis eszméit a fegyvertárába. A tény, hogy az egész rendszer akeresztyén hit ellensége, látszólag nem is számít.
 Albert Ellis hagyatéka
Miféle ember volt hát a REBT megalapítója? Az egyik leggőgösebb állítása szerint ővolt az első pszichológus valamennyi között, aki négybetűs káromkodásokat használt azAmerikai Pszichológiai Társaság konferenciáján. Az erről szóló beszámoló szerint: „A pénteki műhelyek látogatói, akiket a szemtől-szembe a tömeg előtt megrendezett REBT bemutatón való részvételre választottak ki, inkább áldozatoknak, semmint pácienseknek érezték magukat a káromkodásokkal megtűzdelt előadásai alatt”.De nem volt minden boldogság és világosság a REBT erődjében. Az Albert EllisInstitute kurátorai eltávolították az alapítót a professzionális szolgálatából és a sajátintézményének igazgatótanácsából. Úgy tűnik, Ellis nagyon nehéz és konok ember lehetett – mikor valaki ellentmondott neki az igazgatótanácsi ülésen, köztudottan heveskáromkodásokban tört ki. A dolgok 2005-ben csúcsosodtak ki, mikor egy nagyon keserű vitafolyt az intézmény vezetési irányelveiről, s konkrétan a pénz vonatkozásában, amit azintézménynek ki kellett volna fizetni Albert egészségügyi számláira. Nem sokkal a halála előtt polgári bírósági eljárást kezdeményezett azokkal szemben, akik eltávolították.Visszahelyezéséért az Igazságot Albert Elllisnek kampány szállt síkra. Ellis kifejezte azintézmény új igazgatójával szemben érzett keserűségét, mikor egy arról szóló kérdésreválaszolva, hogy miképpen kell bánni a hatalmi tébollyal, a beszámolók szerint ezt mondta:„Képesnek
kell
lennünk megölni őket, de ezt törvény tiltja. Ez Michael Broder – ennek azintézménynek az igazgatója. Ő egy hatalmi tébolyult! S jobb lenne, ha halott, halott, halottvolna!”
186
Albert Ellisnek látszólag magának is REBT-re volt szüksége. 2007. júliusában haltmeg, 93 éves korában

58
10. fejezet: A Biblia ítélete a pszichológiai „igazságról”
Az előző öt fejezetben vetettünk egy-egy pillantást öt óriás világi bölcsességére a pszichoterápia világából. Láttuk, hogy Sigmund Freud, az ember, aki kitalálta a tudatalattit,természetellenes érdeklődéssel viseltetett az okkultizmus, és élénk gyűlölettel a keresztyénségiránt. Alfred Adler humanista volt, aki Nietzsche istentelen filozófiáját támogatta. AbrahamMaslow ellenséges volt az evangéliummal szemben, csúcs-megtapasztalásai pedig New Agegondolkodásmódot foglaltak magukba. Carl Rogers, aki a saját tapasztalatán kívül mindenmás erkölcsi tekintélyt elvetett, élete végén belebonyolódott a halottidézésbe. Albert Ellisgőgös, mocskos beszédű, minden erkölcsiségtől mentes hedonista volt, aki megvetette azodaszánt keresztyéneket, „fanatikus vakbuzgókként” emlegetve őket. A közös alap eme ötember esetében az, hogy világi humanisták voltak, akik életükben és elméleteikben egyarántelvetették a Biblia Istenét. Ők alkotják a „pszichológiai igazság” alapját és pilléreit. Azezeknek az istentelen embereknek az elméjéből származó pszichológiai spekuláció az, amit akeresztyén tanácsadó mozgalom igyekszik beleintegrálni Jézus Krisztus egyházába.A pszichoterápia hatalmaságai terjedelmes írásaikban abszolút világossá tették, hogyelvetik a Szentírás bölcsességét. Azaz, a keresztyén tanácsadás háza az emberi bölcsességhomokjára épült, olyan emberek eszméire és elméleteire, akik a saját istentelenségükbendicsőültek meg.Freud nagy hozzájárulása a pszichológiai „igazsághoz” az a bizonyos elképzelés, melyszerint a tudatalatti elme az emberi viselkedés mögött álló hajtóerő. Mi valamennyien atudatalattink áldozatai vagyunk, mert olyan motivációk, impulzusok és vágyak hajtanak,melyekről nem is tudunk, s melyek felett nincs ellenőrzésünk. Csak egy pszicho-terapeutaképes feloldani a tudatalattit, és megszabadítani annak rabszolgaságából.Hallottuk Carl Rogerst azzal dicsekedni, hogy a saját tapasztalata volt számára alegmagasabb rendű erkölcsi tekintély. „Sem a Biblia, sem a próféták, sem Freud, sem akutatás, sem Isten, vagy ember kijelentései nem élvezhetnek elsőbbséget a sajáttapasztalatommal szemben.” Hallottuk Abraham Maslow elképesztő kijelentését arról, hogynem a Szentírás, hanem az ő pszichológiája képes létrehozni az erkölcsi abszolútumok rendszerét. Gőgjében kijelentette, hogy ha feltevései az emberi természetről igaznak  bizonyulnak, „akkor tudományos etikát, természetes értékrendet, a jó és a rosszmeghatározásában a legvégső fellebbviteli bíróságot ígérik. Minél többet tudunk meg azember természetes hajlamairól, annál könnyebb lesz elmondani neki, miképpen legyen jó,miképpen legyen boldog, miképpen legyen gyümölcsöző, miképpen tisztelje önmagát,miképpen szeressen, miképpen aknázza ki legmagasztosabb lappangó képességeit.”
187
 Hallottuk Albert Ellis ama állítását, hogy „ha a vallást az ember felett és mögött állóerőtől való függőségként határozzuk meg, azt én, mint pszicho-terapeuta, rendkívül károsnak ítélem”.
188
Minden igaz hívő kimondottan megháborodott, mert nyilvánvalóan merev,fanatikus, függőségben levő egyedek.
189
Ellis még azt az arcátlanságot is elkövette, hogykijelentette: a Krisztusba vetett hit egyfajta elmebetegség. Őrültségében kinyilatkoztatta, hogya terapeutának nem szabad igazodnia a kliensei vallásos beállítottságához, mert „ez azzalegyenértékű, mintha megpróbálna segíteni nekik sikeresen élni együtt az elmebajukkal”.
190
Aterapeuta feladata kitörölni a kliensei keresztyén hitét.

59Alfred Adler, miközben elővigyázatosabb a Biblia Istenével való szembenállásban,elkötelezett humanista volt, akit erőteljesen befolyásoltak Nietzsche eszméi. Elképzelése,miszerint a viselkedésünket olyan „fikciós” életcélok ellenőrzik, melyekről nincs tudomásunk,nagymértékben determinista, és tagadja Isten Ígéjének hatalmát.A pszichológia hatalmasai figyelmen kívül hagyják az élet lelki dimenzióját, tagadják az eredendő bűn tantételét, és elvetik Isten erkölcsi törvényét. Nem nehéz meglátni, hogyezeknek az embereknek a pszichológiai spekulációi
alapvetően
ellentétesek a keresztyén hitlegalapvetőbb tanításaival. A Szentírás azt tanítja, hogy az emberi viselkedés problémája azember szívében rejlik – a szívből származik minden féle bűnös viselkedés a szexuáliserkölcstelenségtől kezdve a csalásig, lopásig, kapzsiságig, gőgig, és gyilkosságig minden.„Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Rm3:23) Miérttévedtek el ennyire a pszichológia óriásai? Az emberi természettel kapcsolatos teljestanultságukkal, összes alapos ismeretükkel, valamint a könyvek és tudományos iratok tömkelegével együtt miért nem képesek meglátni, hogy az emberi problémák oka az ember szívében rejlik? A válaszért ezekre a kérdésekre Isten Ígéjéhez kell fordulnunk. Hallottuk a pszichológia óriásainak bölcsességét, most oda kell figyelnünk a felülről származó bölcsességre – itt az ideje, hogy megszólaljon a Biblia.
 A világi pszichológia ostobasága
A bölcsesség-irodalomnak jócskán van mondanivalója az emberi ostobaságról. Azalapelv a következő: „Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanításta bolondok megútálják.” (Péld1:7) Jézus azt mondta, hogy a bölcs ember Isten Ígéjének kősziklájára építi fel a házát, míg az ostoba ember a saját elképzeléseinek homokjáraépítkezik. A Szentírás figyelmeztet rá, hogy az embernek nem szabad a maga értelméretámaszkodnia: „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el agonosztól.” (Péld3:7) Az ember, aki ezt mondja a szívében: „Nincs Isten”, az balgatag(Zsolt53:2). Annak oka, hogy a pszichológia hatalmasai ennyire félrementek, az, hogymegsötétedett elméjű balgatagok (Rm1:21).A bolond egyik kulcs-jellemzője, hogy a maga szemében bölcs, és nincs erkölcsi jelleme, mert „gúnyolják a bűnt” (Péld14:1).
191
A bolond elveti az igazi bölcsességet és „amaga szívében bízik” (Péld28:26).
192
Mikor Carl Rogers azt mondta, hogy elvetett mindettekintélyt a saját tapasztalatán kívül, azzal megmutatta, hogy bolond.A bolond másik jellemzője, hogy bolondságot kotyog ki (Péld12:22), és örömét leli agonosz viselkedésében: „játék a bolondnak bűnt cselekedni” (Péld10:23). Albert Ellis az Istenabszolút erkölcsi törvénye elleni zabolátlan, ésszerűtlen és nyílt támadásaival megmutattamagáról, hogy bolond. A bolond szeret beszélni, és a maga hangját hallgatni: „a bolondnak  pedig ajkai elnyelik őt. Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság. És a bolond szaporítja a szót” (Préd10:12-14). Freud terjedelmesírásai, nevetséges spekulációi az Oidipusz-komplexusról egy bolond elme zavaros gondolatai.Jelentős, hogy a pszichológia óriásai rengeteg könyvet írtak – látszólag vége-hossza nincs bolond szavaiknak, mert „a bolondoknak
193
száján pedig bolondság buzog ki” (Péld15:2).Pál apostol magarázza el a lelki sötétségét azoknak, akik a pszichológia óriásaihozhasonlóan istentelenségükkel és gonoszságukkal nyomják el az Isten igazságát. Azok, akik tagadják Istent, hiábavalókká válnak a gondolkodásukban, és bolond szívük megsötétedik (Rm1:18, 21). A Szentírás ostobaságnak nyilvánítja Isten szemében Freud, Adler, Maslow,

60Rogers és Ellis világi bölcsességét (1Kor1:20). Ezek az emberek gúnyolódó bolondok, akik megtagadták a Teremtőjüket. Elvetették a mindegyik közt legalapvetőbb igazságot, miszerintIsten egy erkölcsi világegyetemet teremtett, és az ember erkölcsileg felelős a Teremtőjének.Elvakult elméjük nem akarja megérteni, hogy az ember lázadt fel Isten ellen, és mindenember, beleértve a pszichológia óriásait is, a bűn rabszolgái. A pszichológia óriásai semmitsem értenek a bűn következményeiből – nem ismerik el, hogy a bűn zsoldja a halál. Nemtudják, hogy Isten nem csúfoltatik meg, s az ember azt aratja majd, amit elvetett. Nemfogadják el, hogy minden ember, a pszichológia óriásait is beleértve Isten ítéletével fognak szembesülni. Ebből a Napnál is világosabban következik, hogy a pszichológia óriásai nemrendelkeznek valódi tudással az ember állapotáról. Bölcseknek vallván magukat, bolondokkálettek (Rm1:21).Lehetséges, hogy ezek az emberek a megsötétedett elméikkel és bolond elméleteikkelmondjanak bármi fontosat az emberi problémák megoldásával kapcsolatosan? Nem, azemberi viselkedésre vonatkozó pszichológiai elméleteikben semmi igazság sincsen. Tanácsaik az emberi problémák megoldására nem több, mint a hiábavaló megsötétedett elmék értelmetlen ömlengései.Van azonban valami még ennél is zavaróbb, mert a pszichoterápia óriásai csúfolódók,akik a Biblia Istenével és az Ő Felkentjével szegülnek szembe. Ők Krisztus evangéliumának ellenségei. Mikor a Biblia romlott beszédű emberekről szól, akik elhagyják az igaz utat, hogya sötétség útjain járjanak, akik örvendeznek a gonosz megcselekedésén, és örömüket lelik agonoszság romlottságban, emberekről, akiknek ösvényeik kanyargósak, és útjaikbanfondorlatosak (Péld2:12-15), akkor Freudról, Adlerről, Maslowról, Rogersről és Ellisről, agúnyolódó bolondokról beszél, akik örömüket lelik a gonoszságban.
 A pszichológiai és a bibliai igazság integrálása?
A 4. fejezetben hallottuk az integrácionisták érvét, akik megpróbálják integrálni a bibliai kijelentésből származó igazságot a pszichológiai igazságot egy, „az összes” igazságravonatkozó egyesített nézetbe. Az igazság eme egyesített nézetéről feltételezik, hogy segítmegérteni az emberi természetet, és megmutatja nekünk, hogy miképpen oldjuk meg azemberi problémákat. A nehézség az „egyesített igazság” tanítással az, hogy nem ismeri el azalapvető különbséget az Isten által kijelentett igazság és a romlott emberi elméből származóvilági „bölcsessége” között. A Freudtól, Adlertől, Maslowtól, Rogerstől és Ellistől származó„pszichológiai igazság” alig több, mint a romlott elmék összefüggéstelenségei. ElvetvénIstent, hiábavalókká lettek a gondolkodásukban, és balgatag szívük megsötétedett. Noha bölcseknek vallják magukat, a Szentírás istentelen emberekként ítéli el őket, akik hamissággalnyomják el Isten igazságát (Rm1:18). Az ő bolondságaik integrálása a Szentírással anatéma.Jézus megígérte, hogy elküldi a Szentlelket, Aki majd elvezeti az Ő követőit mindenigazságra (Jn16:13). Világossá tette, hogy a világ nem képes befogadni az igazság Lelkét,mert csak Jézus tanítványaiban lakozik az igazság Szentlelke. Az igazság Lelkének fontosmunkája a világ meggyőzése a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében (Jn16:8). A pszichológiai igazság azonban szöges ellentétben áll az igazság Lelkével, mert tagadja a bűn,az igazság és az ítélet létezését, mikor megpróbál az emberekkel jókat éreztetni a bűneikbenés a hamisságaikban.Mikor Jézus megjelent Pilátus előtt, ezt mondta: „Én azért születtem, és azért jöttem evilágra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.
Mindaz, a ki az igazságból való
, hallgat az énszómra.” (Jn18:37) Mindenki, akik szeretik az igazságot, odafigyelnek Krisztus szavaira, avilági pszichológia óriásai azonban elutasították Krisztus hangjának meghallását, mert nemszeretik Isten igazságát. Elvetették, hogy Krisztus evangéliumának világosságába jöjjenek.„Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a

61sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a kihamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az őcselekedetei fel ne fedessenek” (Jn3:19-20).Isten igazságát a Gonosz ellenzi, aki a kezdetektől fogva hazug volt. Jézus mondta:„Az… nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, asajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn8:44). A Gonosz és követői gyűlölik azigazságot. Miután a világot a tévelygés lelke irányítja, a keresztyének figyelmeztetést kaptak arra, hogy ne higgyenek minden léleknek, hanem tegyék próbára a lelkeket, mert sok hamis próféta van a világban. A pszichológia óriásai a világból valók, és a világ örömest beveszi bolond beszédeiket. A keresztyének viszont figyelmeztetést kaptak, hogy „senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint,a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kol2:8).Pál apostol vázol egy nagyon fontos bibliai alapelvet, ami segítségünkre lesz abban,hogy érvényes értékelést adjunk a pszichológia óriásairól. A Szentírás szerint az istentelenembereket becsapják a bűneik, a gondolataik hiábavalóak, és értelmük megsötétedett. Ezzelelidegenedtek Isten életétől a bennük levő tudatlanság miatt (Ef4:18). A pszichológia óriásai,akik elidegenedtek Isten életétől, tudatlan emberek voltak a bűntől megsötétedett szívvel.Pszichológiai elméleteik a hiábavaló elme és a megsötétedett szív termékei – Isten szemébenostobaság és értéktelenség. A Szentírás figyelmeztet, hogy „az istenteleneknek beszédeimegtévesztők” (Péld12:5).
194
Képes a világi pszichológia elvezetni az egyházat még többigazságra? Nem, mert az igazság Lelke lesz az, Aki „elvezérel majd titeket
minden
igazságra”(Jn16:13).
 A Biblia nem elégséges
Az integrácionisták másik érve az, hogy miután a Biblia nem a pszichológiaszövegkönyve, ezért nem kommentálja az általános pszichológiai problémákat. Azintegrácionisták azt állítják, hogy a Biblia jó és helyes addig, ameddig elmegy, de nemelégséges, mert nem tárgyalja kellő mélységben azokat a mély, összetett dolgokat, melyekkelaz emberek manapság szembesülnek. Amiképpen a keresztyének felhasználják az orvosigyakorlatból származó igazságokat a test betegségeinek gyógyítására, úgy van tökéletesenrendben a keresztyének számára, ha a pszichológiai igazságokat az elme rendellenességeinek kezelésére használják. Az integrácionisták azt állítják, hogy Freud és Adler, valamint ahozzánk időben közelebbi pszichológusok, például Rogers, Maslow és Albert Ellis elméleteitetszetős magyarázatokat adnak az emberi viselkedésre, és hasznos tanácsokat adnak azemberek megsegítéséhez. Az egyház hasznot húz a pszichológia bepillantásaiból, mert aBibliában nincs válasz minden mélyenszántó pszichológiai problémánkra. Láttuk itt DavidSeamands állítását, miszerint sok komoly, Szentlélekkel betöltekezett keresztyénnek vannak súlyos problémái, melyekből szabadulásra van szükségük, és a tanácsok, a Biblia, vagy azimák semmilyen mennyisége sem képes tartós szabadulást adni nekik.
195
Az ima, a megtérés,a Szentlélekkel való betöltekezés és más biblikus orvosságok nem elégségesek, mert egyes pszichológiai problémák ennél többet követelnek. Hallottuk Kirsten Birkett érvét, miszerintha az elméink nem működnek megfelelően – ha a tudásunk nem szűrődik át megfelelően ahiedelmeink maradékán – akkor az elménknek kezelésre van szüksége, függetlenül attól, hogymennyit „tudunk” az evangéliumról. Nekünk tehát azért van szükségünk pszichológiai elméletekre, hogy megértsük azokata mélyenszántó problémákat, melyekkel a Biblia nem foglalkozik. Egyszerűen csak értelmes
dolog azokat az orvosságokat használni, melyek széles körben hozzáférhetőek a sérültemberek számára. Nekünk többre van szükségünk, mint amennyit a Biblia képes kínálni. RuthGraham Mcintire, Billy Graham lánya a férje ötéves esetéből tanulva így tesz bizonyságot:„Depressziós lettem. Megértettem, hogy professzionális segítségre van szükségem. Ezt nemvolt könnyű beismerni. Gyermekkoromban azt mondogatták nekem, hogy Isten és a Biblia az,amire egyedül szükségem van – a pszichológushoz fordulás azt jelentette, hogy ’lelki problémáid vannak. Dacára annak, hogy nagyon alkalmatlannak éreztem magam, és féltemattól, hogy erre mások is rájönnek, professzionális tanácsadást kerestem”.
196
Itt van valakinek a bizonyságtétele, aki úgy érezte, hogy Isten és a Biblia nem voltak elégségesek a segítségheza házassági problémáiban. Hitte, hogy a pszichológusa kínálja azt a „többet”, amit Isten és aBiblia nem voltak képesek megadni.Ennek az érvnek a megtévesztése azon az elképzelésen alapszik, hogy a Szentírás nemelégséges a mélyenszántó viselkedési problémák kezeléséhez. A Biblia azonban mégiskijelenti, hogy Isten mindennel megajándékozott minket, „a mi az életre és kegyességre való”(2Pt1:3). S Isten megáldotta a keresztyéneket „minden lelki áldással a mennyekben aKrisztusban” (Ef1:3). A keresztyéneknek nincs szükségük a világ bölcsességére, ami a világi pszichológiából származik. Nem kell a segítség Freudtól és barátaitól az evangéliumhoz méltóélet megéléséhez.Az integrácionisták ama állítása, miszerint a bibliai igazság és a pszichológiaielméletek egyforma érvényűek annak vonatkozásában, ahogyan az emberi problémákatértelmezzük, súlyosan téves. Az állítás, mely szerint a keresztyéneknek több kell, mintamennyit a Biblia kínál a napi élet problémáival való szembenézéshez, ellentétes aSzentírással.
Isten általános kegyelme
A negyedik fejezetben láttuk az integrácionisták ama állítását, miszerint atapasztalatuk alapján a beszélgető terápiák Isten áldásai az egész emberiség számára. Ennek atévelygő teológiának az a veszélye, hogy megengedi azoknak, akik azt állítják, hogy speciálistudással rendelkeznek, hogy a tapasztalatuk alapján rendeljenek el bármiféle terápiát, amilátszólag az általános kegyelem része. Kétségtelenül lesz néhány „keresztyén” orvos, akik kijelentik, hogy Freud pszichoanalízise, amitől egyesek jobban érzik magukat, része Istenáltalános kegyelmének. Lesz néhány „keresztyén” orvos, akik majd azt állítják, hogy CarlRogers irányításmentes tanácsadása, mely segít az asszonyoknak abban, hogy jókat érezzenek az abortusz melletti döntésükről, az általános kegyelem része. Nem nehéz meglátni, hogy ez agondolkodásmód út a kicsapongásba az egyházon belül. Az általános kegyelem érvének ürességét nem nehéz észrevenni. Azok, akik ezt használják egyszerűen csak az evilági pszichoterápiának az egyházba integrálása iránti elkötelezettségüket igyekeznek igazolni.
Isten szövetsége a népével
Mikor Isten megszabadította Izraelt az egyiptomi bálványimádás és babona mocskától,megparancsolta nekik, hogy különüljenek el a környező népek isteneitől, és semmi közük selegyen a bálványimádás visszataszító gyakorlatához. „Ne járjatok idegen istenek után,azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak” (5Móz6:14). Az izraeliták azonban mégsem elégedtek meg Isten gondoskodásával a pusztában, és az egyiptomihúsosfazekak után vágyódtak. Ezért azt mondták egymásnak: „Szerezzünk előttünk járót, és
érjünk vissza Égyiptomba” (4Móz14:4). Ez hatalmas bűn volt a menny Istene ellen, segyetlen Isten ellen lázadó izraelita sem lépett be az ígéret földjére.Az integrácionisták azok, akik az egyiptomi húsosfazekakhoz folyamodnak. Nemelégednek meg Isten gondoskodásával, hanem úgy érzik, hogy ki kell egészíteniük Isten Ígéjéta világ bölcsességével. Szükségesnek látják közösséget vállalni a pszichológia óriásainak sötét tanításaival. A Szentírás azonban világossá teszi, hogy a keresztyének nem lehetnek közös igában a hitetlenekkel. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetségevan igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?...Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant neillessetek” (2Kor6:14, 17).Az élő Isten egyháza az igazság pillére és alapja ebben a világban. A keresztyénekbenaz igazság Lelke lakozik. Az igazi egyháznak semmi köze sincs azok nézeteihez, akik teljességgel elvetik az erkölcs és a személyiség bibliai tanításait. Elképzelhetetlen, hogytanításaik integrálhatók lehetnének Isten Ígéjével. Azokat, akik ezt teszik, vagy megtévesztette világ hamis filozófiája, vagy hamis tanítók, akik akarattal visznek be romboló eretnekségetaz egyházba.Isten azt választotta, ami bolondságnak tűnik a világ szemében ahhoz, hogymegszégyenítse a kor szellemétől származó „bölcsességet”. A keresztyén egyház nem fogadja be a világ lelkét, csak az igazság Lelkét, Aki Istentől származik. Az egyház feladata az, hogyfeltárja a pszichoterápia óriásainak bolondságát, nem pedig az, hogy elfogadja a tanításaikat.


In.: Edward S. Williams : A keresztyén tanácsadás sötét oldala.