Éppen abban a kritikus történelmi pillanatban, amikor a modernség egyetemessé és totálissá válva végső diadalt készült aratni a “régi ember” hagyományos értékrendje felett, a "tradicionális iskola” formájában egy olyan szemlélet jelent meg a színen, amely az archaikus ember értékrendjét nemcsak egyszerűen át tudta menteni e merőben hagyományellenes korba, hanem egyúttal komoly intellektuális kihívást is jelentett a modernitás egésze számára.
Sőt, amikor a tradíció elszigetelt egységei már utóvédharcukat vívták a modernitás túlerejével szemben, a tradicionális világlátás — mintegy hirtelen más síkra helyezve át erejét - ennek az iskolának a formájában arra is képes volt, hogy egyre gyengülő defenzíváját offenzívává változtassa, ezzel is bizonyítva, hogy ha a tradíció igazsága az időben el is bukhat, lényegének időtlen voltánál fogva valamilyen módon mindig megjeleníti magát az idő világában is: mert mindig lesznek olyan emberek, akik a szent lángot őrizni fogják, és továbbadják azoknak, akik méltónak találják önmagukat e láng átvételére.
A tradicionális szemlélet és az ezt a szemléletet képviselő iskola a szemléletek és iskolák mai dömpingjében — minden túlzás nélkül — egyedülálló pozíciót foglal el: ugyanis míg az összes többi iskola, viszonyuljon mégoly kritikusan is a jelenlegi világhoz vagy annak bizonyos megnyilvánulásaihoz, egy, a modernitással bizonyos fokig közös platformról kritizálja és támadja azt, addig a szóban forgó iskola platformja mentes mindenféle modernisztikusságtól; másképpen kifejezve: míg az összes egyéb irányzat, iskola vagy szemlélet a modernitáson belülről támadja a modernitás bizonyos aspektusait, addig a tradicionális iskola teljes egészében kívül helyezkedett a modernségen mint szemléleten és beállítottságon, s azon túl, hogy a modern korban modern emberek számára fogalmazták meg, nincsen benne semmi modern. Vagyis a metafizikai tradicionalitás az egyetlen olyan szemlélet, amely képes arra, hogy nemcsak az összes modern jelenségre, hanem a modern világ totalitására is kívülről tekintsen rá - mégpedig a felülről való rálátás értelmében! -, s azt egy olyan perenniális értékrenden mérje le, amelynek végső forrása maga a Metaphysicum Absolutum: Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése