„Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy a jelenlegi folyamatok a szexusnak a felszabadulása felé, és egyáltalán nem a szexustól való szabadulás felé tartanak. Az viszont nyilvánvaló, hogy a szexus és a nő a jelenlegi társadalom uralkodó motívuma, ami egyébként egy civilizációs ciklus minden végső fázisának fenomenológiájához hozzá szokott tartozni. Egy krónikus szexuális mérgezettségtől beszélhetünk, amely a jelen korszak sajátja, és amelynek nagyon sok megnyilvánulása van a közéletben, a szokásokban, a művészetben.”
A nemeknek a modern létezésben megjelenő promiszkuitása kisebb-nagyobb mértékben kisüti a nőnek azt az erejét, amelynek hordozója; regresszív módon ugyan szabadabb, ám primitívvé vált, ez a promiszkuitás a modern életben uralkodó minden tényező és érdek által károsított kapcsolatok felé vezeti.”
„Az immár megfordíthatatlan következmény, hogy a nő azt hiszi, hogy azáltal válhat személyiségé, ha a férfit utánozza.”
„A létezésnek minőséget nélkülöző és puszta álarcokkal jellemzett világában élünk; a belsőleg lefokozódott és kába nő ezeknek az álarcoknak legfeljebb csak kozmetikai oldalát tartja fenn és gondozza…
Ebben a nem hiteles létezésben a kikapcsolódásnak, a pótszereknek és a nyugtatóknak az uralma, amely annyi mai időtöltés és szórakozás sajátja, még nem engedi meg, hogy megsejtse a válságot, amely a modern nőre vár, amikor felismeri, hogy ezek a férfinak kitalált elfoglaltságok, amelyekért annyit harcolt, értelmetlenek; amikor megvalósult követeléseinek illúziói és eufóriája eltűnnek; amikor másrészt megállapítja, hogy a bomlás légkörében a család és a leszármazottak többé nem tudják megadni az élet kielégítő értelmét, miközben a feszültség csökkenésének következtében a férfi és a szexus sem jelenthetnek már sokat, nem lehetnek többé – mint a tradicionális nő esetében – a létezés természetes centruma, hanem csak a hiúság, a sport, a test nárcisztikus kultusza, a gyakorlati érdekek és hasonlók mellett egy szétszórt és külsőségessé vált létezés egyik alkotóeleme. Azokat a romboló hatásokat is figyelembe kell venni, amelyeket a modern nőnél a rosszul megválasztott hivatás, a torz ambíció és a dolgok ereje hoz létre.”
„Mivel a modern férfi nagyon keveset őrzött meg abból, ami magasabb értelemben vett férfiasság, ma problematikus lenne az igazi férfi képességére vonatkozó mondás, miszerint megváltja vagy felszabadítja a nőben a nőt. Inkább az a veszély áll fenn, hogy manapság egy igazi férfira az esetek nagy részében a másik maxima a megfelelő, amit egy öregasszony tanácsolt Zarathrustrának: „Nőhöz mész? Ne feledd a korbácsot!” – ha ezekben a haladó időkben azt büntetlenül és gyümölcsözően lehetne alkalmazni.”
„Végül részben a szexus elkeseredett használatának marginális esetei bukkannak fel, amely egy egzisztenciálisan traumatizált és megromlott ifjúságnál – amely kaotikusan keresi a létezés vitathatatlan értelmének pótszerét – gyakran társul a drogok használatával.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése